Gyógyszerészetből irodalmi pályára - Tömörkény István, a népélet írója
Sokan nem tudják, de az író, újságíró, régész, néprajzkutató, valamint a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár egykori igazgatója pályája kezdetén gyógyszerészként tevékenykedett. Habár a patikusi élet nem tett rá komoly benyomást, megfordult néhány hazai gyógyszertár pultjában, Cegléd egyik patikája pedig az ő nevét viseli.
Tömörkény István 1866 decemberében született Cegléden Steingassner István néven, egy osztrák vendéglőscsalád sarjaként. A szegedi piaristáknál kezdett tanulni, majd a makói református gimnáziumba járt. Fiatalon patikusinasnak állt, dolgozott Szegeden a belvárosi gyógyszertárban, majd Kisteleken is. Miután főnökével összevitatkozott egy gyógyszerkészítési ügyben – nevezetesen az Opodeldok Camphorata elkészítési módjában nem értettek egyet -, búcsút vett a patikától. A közeli Csengelén vonult el, egy ideig tanyasi életet élt, majd egy megüresedést követően a szegedi Rókus Gyógyszertár vezetői állásába hívták. Tömörkény mindössze négy évig, 1882-től 1886-ig tevékenykedett gyógyszerészként, ezt a munkát azonban sosem érezte kielégítőnek, egy sokkal szabadabb és függetlenebb hivatásban tudta elképzelni magát.
Már a patikai munka mellett is foglalkozott az írással, gyógyszerészeti szaklapokba például név nélkül írt. Első megjelenése 1884-ben a Szegedi Híradóban volt, 1886-ban belsős újságíró állást kapott a lapnál, írásait immár Tömörkény néven írta alá. Mivel akkoriban a hazai közéletben szerencsésebb volt nem külföldi névvel megjelenni, megváltoztatta vezetéknevét, de hivatalosan csak később kezdte el használni ezt.
1888-ban bevonult, szolgált Boszniában, Bécsben, végül Szegeden. Itt telepedett le, 1891-ben a haladó szellemiségű Szegedi Naplónál kezdett dolgozni, bár ez időben a szegedi Megváltóhoz címzett gyógyszertár is állást ajánlott neki – ezt visszautasította.
1893-ban jelent meg első novelláskötete, melynek nyomán a fővárosi lapok is felfigyeltek rá, sőt ettől kezdve rendszeresen jelentek meg művei a Pesti Naplóban és a Pesti Hírlapban is. Később Szeged város könyvtárának és múzeumának (akkor: Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum) munkatársa lett, aminek során nemcsak a könyvtári és múzeumi munkát ismerte meg, de könyvtárosi, természetrajzi, néprajzi és régészeti tanfolyamokat is végigjárt. Ásatásokon vett részt, gyűjtőmunkát végzett, megismerkedett a tájszavakkal és a népi élet sajátosságaival, és Móra Ferenccel közösen, akivel nemcsak munkatársak, de barátok is voltak, különleges gyűjteménnyé bővítették a múzeum néprajzi és régészeti részlegét.
Folyamatosan írt, novellásköteteket publikált, regényt jelentetett meg, és a színműírásba is belekóstolt, miközben a Szegedi Napló vezércikkeinek egy része is tőle származott. 1904-ben lett a könyvtár és múzeum igazgatója, és egészen 1917-es haláláig ezen a poszton maradt.
Külön érdekesség, hogy Tömörkény István és Csontváry Kosztka Tivadar néhány év különbséggel cserélte le eredeti szakmáját, hogy életét az alkotás örömének szentelhesse. Tömörkény íróvá válása után olyannyira eltávolodott gyógyszerész múltjától, hogy műveiben sem ejtett szót erről az időszakról.
Forrás: gyogyszeresztörtenet.hu, cultura.hu, mek.oszk.hu
Kép: hu.wikipedia.org
A weboldal cookie-kat használ annak érdekében, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa! A weboldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába! További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.