Gyógyszerészből festőművész - Csontváry Kosztka Tivadar, és a két pálya összefonódása
A magányos cédrus alkotója nemcsak a színekhez, de a gyógyszerekhez is értett. Sokan nem tudják, de Csontváry mielőtt festőnek állt, patikusként dolgozott, ez időben született tapasztalatait pedig a későbbiekben új szenvedélye kapcsán is remekül kamatoztatta.
Hazánk egyik legismertebb és legtiszteletreméltóbb festője Csontváry Kosztka Tivadar 1853-ban Kosztka Mihály Tivadar néven született a felvidéki Kisszebenben. Édesapja dr. Kosztka László becsületre méltó ember, gyógyszertárvezető patikus volt, fia feltehetően tőle örökölte a gyógyszerészet és a kémia iránti érdeklődését. A fiatal férfi a Semmelweis Egyetem Orvostudományi Karára járt, gyógyszerészetet, kémiát, ásvány-, föld- és kristálytant, valamint színképelemzést tanult. 1876-ben szerezte meg gyógyszerész mester oklevelét, ezt követően hat évig dolgozott patikusként Iglón. Ebben az időszakban kezdett a festészet világa felé fordulni, életrajzában így ír a felismerésről:
„ (…) egy délután a gyógyszertár elé állott fával megrakott ökrös szekér; a csendesen bóbiskoló ökrökön és szekéren megakadt a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adta a rajzónt s egy rendelvénypapírra a jelenetet lerajzoltam. A principálisom nesztelenül hátul sompolyog, a rajz elkészültével a hátamra ütött. Mit csinált, hisz maga festőnek született. Meglepődve álltunk, egymásra néztünk, s csak akkor tudtam és eszméltem, amikor magam is az eredményt láttam, hogy valami különös eset történt, ami kifejezhetetlen boldog érzésben nyilvánult meg. A rajzot oldalzsebembe tettem, s e perctől kezdve a világ legboldogabb embere lettem. Principálisom távoztával kiléptem az utcára, a rajzot elővettem tanulmányozásra: s ahogy a rajzban gyönyörködöm (…) a fejem felett hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb napút (plein air) festője, nagyobb Raffaelnél.”
Csontváry innéttől fogva feladatként, kihívásként tekintett főnöke szavaira, komolyan foglalkozni kezdett az alkotással. 1881-ben Rómában tett tanulmányutat, hazatérve Eszéken vállalt gyógyszerész munkát, egy évig takarékoskodott, majd Párizsba utazott, hogy találkozzon Munkácsyval, miközben más országokba is vágyódott. Rájött: útjaira és a művész létre saját gyógyszertár működtetésével keresheti meg a pénzt. Az akkor még Nógrád megyéhez tartozó Gácsra sodorta az élet, 1884. október 15-én pedig engedélyt kapott gyógyszertára megalapítására. Tíz évébe telt, mire minden kiadását fedezte, de ez idő alatt anyagi függetlenségét megteremtette. 1894-ben a kerttel, szobával és kis földdel rendelkező patikát szintén gyógyszerész öccsének adta bérbe. Ekkor már 41 éves volt, és végre belekezdhetett festészeti tanulmányaiba. Münchenben, Karlsruhében, Itáliában, Düsseldorfban
és Párizsban képezte magát, később eljutott Észak-Afrikába és a Közel-Keletre is, itt gyűjtött élményei szolgáltak legjelentősebb műveinek alapjául.
Gyógyszerészeti ismeretei alkotóéveiben is segítségére voltak, méghozzá egyedi festékeinek kikeverésében. Kortársaival ellentétben Csontváry nem olajjal festett, talán ennek is köszönhető, hogy anyaghasználata művészetének egyik legfontosabb ismertetőjegye lett. Saját maga kísérletezte ki, majd hozta létre festékeit, és sosem váltott másra. Az elegy, amivel alkotott fehér agyagporból (kaolin), anilin alapú textilfestékből, porfestékből, enyvből, tiszta terpentinből, sóból és vízből állt. A mix magas színezőerővel bírt, lassan száradt be, így akár napokig is használható volt. Többek között ennek a metódusnak köszönhető, hogy Csontváry egész életében kapcsolatban maradt a gyógyszerészettel, speciális, temperaszerű festéke annyira időtálló lett, hogy szinte ma sem látni művein az eltelt évtizedeket.
Gyógyszertárát 1912-ben utoljára adta bérbe Székely Sándor gyógyszerésznek, aki 1917-ben végül megvásárolta azt. Dr. Zalai Károly Csontváry Kosztka Tivadar festőművész életpályájának gyógyszerészi vonatkozásai című 1988-as szerzeményének megírásakor kapcsolatba lépett Székely Sándor lányával, Kabar Zoltánné Székely Rózsával, aki gyermek- és fiatalkorában személyesen is ismerte a művészt. Az ő elmondása szerint Csontváry szigorú, zárkózott és magányos ember volt, aki a patikában is művész úrnak hívatta magát. Ha úgy ítélte, annak beszedése nem lenne „helyes” vagy indokolt, egyszerűen nem adta ki a gyógyszert a betegeknek, akik ilyenkor a több kilométerre található losonci patikába mentek, hogy megkaphassák az orvosságot.
Csontváry sosem értékesítette műveit, képei hatalmas értéket jelentettek neki. A gácsi gyógyszertár padlásán tárolt festményeket Székely Sándornak adományozta, aki továbbajándékozta őket, anélkül, hogy megértette volna, mekkora művészeti kincs került hozzá. A festő 1919-es halála után alkotásainak többi részét Dr. Gerlóczy Gedeon fiatal építőművész vásárolta fel, általa maradhatott fenn az utókor számára ez a különleges hagyaték.
Források: hu.wikipedia.org, Gyógyszerészettörténeti közlemények/Gyógyszerészet 32. 375-380. 1988.
Képek: hu.wikipedia.org
1: Önarckép, amely 1896 és 1902 között készülhetett, feltehetően a gácsi gyógyszertár szobájában
2: Az 1912. július 25-én keletkezett bérleti szerződés Székely Sándor részére
3: A magányos cédrus 1907.
A weboldal cookie-kat használ annak érdekében, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa! A weboldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába! További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.