Kontrollerből lett munkaügyi vezető, akinek fontosak az emberi kapcsolatok, szeret és tud is csapatban gondolkozni, és mindig segítőkészen áll másokhoz. Beszélgetésünkben szó esett a kezdetekről, döntésekről, vezetői élményekről, szabadidőről és kedves emlékekről. Légrádi Júlia interjúja.

Hogyan kerültél a céghez?

Egyszerűen jelentkeztem egy meghirdetett kontroller állásra. Később kipróbáltam magam a pénzügyön is, végül, amikor szülés után visszatértem, a munkaügyi vonalon folytattam, ami viszont már egyértelmű döntés következménye volt. Azt éreztem, ez a terület emberközelibb, miközben a könyvelés túlságosan a számokra koncentrál – utólag látom, hogy az a pálya is működhetett volna, hiszen reál beállítottságú vagyok, szeretem a logikát megtalálni a dolgokban, egészben gondolkozni.

Önismeret is szükséges egy ilyen döntés meghozatalához, láttál magadban kellő empátiát, türelmet, toleranciát, amik talán feltételei ennek a munkakörnek?

Valószínűleg igen. A munkaügyben lehet csapatszellemben létezni, és a tapasztalataim azt mutatják, hogy az összes változást, problémát, minden egyéb felmerülő kérdést úgy lehet hatásosan kezelni és megoldani, hogyha rájövünk valamire, beleszaladunk egy hibába, akkor szólunk egymásnak, felhívjuk a figyelmet a lehetséges buktatókra. Ez persze a könyvelésre is igaz, és látom, hogy a kolléganők is hasonló értékek mentén dolgoznak, gondolkodnak. Emellett fontosak számomra a kapcsolatok, szerettem volna, ha nagyrészt erről szól az életem, nem csak a számokról. A munkaügy nekem emberközpontú szakma, olyan feladatkörökkel és mérföldkövekkel, amik sok szempontból egyediek, ezért is szeretem ezt csinálni.

Talán egy kicsit speciálisabb helyzetben vagy, mint más munkaügyi vezetők, hiszen nem csak klasszikus cégen belüli munkaügyeket intézel, korábban patikusokkal is dolgoztál együtt. Szereted, szeretted ezt a sokféleséget?

Ez egy jó dolog, valamennyire próbatétel is, hogy tudom-e látni, meg tudom-e érteni a másik szemszögéből az adott problémát. Nem egyszerű, amikor apró, bosszantó kicsinységekkel keresnek meg, de igyekszem mindig belegondolni abba, hogy ez annak az embernek valószínűleg nem is annyira csekélység (például mert egy fontos projekthez kell neki az információ, vagy éppen egészségügyi, táppénzhez kapcsolódó problémája van, esetleg nem tudja, hogyan döntsön egészségbiztosítási ellátások, bérszámfejtés, adózási kérdések, kedvezmények igénybevétele kapcsán). Több mint 200 patikát könyvel a cég, és folyamatosan csatlakoznak újak, ami nem kis dolog, éppen ezért fontos, hogy mindannyian együttműködjünk, egyetértésben dolgozzunk. 2021 óta speciális feladatot is ellátunk, ugyanis az egész cégcsoport bérszámfejtéséért mi felelünk, ami szakmailag nagy kihívás számomra, és sok újdonságot jelent. Folyamatosan figyelek és tanulok, hogy lépést tudjak tartani, és igyekszem, igyekszünk minél nagyobb egységre törekedni a cégcsoporton belül.

Milyen érzés összefogni, koordinálni az embereidet?

Az elmúlt években bővültünk, jelenleg 13-an dolgozunk a munkaügyön, ebből 7-en Zala megyében és plusz egy külsős munkatársunk is van, így összesen 14 ember tartozik a bérszámfejtési csoporthoz, vagyis alám. Azt látom, hogy a kollégák önállóak, nagyon jól végzik a dolgukat egyedül is, de ez nagyjából feltétel is nálunk, hiszen mindenkinek megvannak a saját teendői. Ha felmerül valamilyen probléma, akkor szívesen látom őket, tudnak hozzám fordulni, és ilyenkor együtt megbeszéljük, akár többen összeülünk és tapasztalatot cserélünk. Összefogni, irányítani persze kell a csapatot, de alapvetően mindenki teszi a dolgát a legjobb tudása szerint.

Miért szeretsz itt dolgozni, milyen pozitívumokat tudnál kiemelni?

Elsőként azt, hogy nagyon jó a közösség. Szeretem azt is, hogy hagynak dolgozni, önálló lehetek. Itt mindenki tudja, hogy mi a dolga, és ha azt el tudjuk végezni, akkor egy nyugodt légkörben létezhetünk. Nyilván minden napra jut egy kis feszültség, és megoldandó problémák is folyton jönnek, de úgy gondolom, hogy nagyon támogató csapat vagyunk. Ha bárkinek bármi gondja, baja van – akár magánéleti -, azzal közösségként dolgozunk együtt, és többen is segítünk, ha tudunk. Támogató a légkör a kollégákkal, és a vezetőség részéről is azt érzem, hogy amennyire lehet, kiállnak a beosztottjaikért. Mindemellett számomra nagyon fontos a munka és magánélet közti egyensúly, és ezt szerencsére fenn lehet tartani, még akkor is, ha éppen nagyon sok a munka. Szépen, nyugodtan élhetem a családi életemet, az elmúlt években sikerült úgy kialakítani az irodai kötelezettségeket, hogy ne kelljen a munkának a hétvégékbe belenyúlnia.

A cég is szorgalmazza, hogy jusson idő a pihenésre, a magánéletre?

Igen, és azt gondolom, hogy ez fontos is. Hiszek abban, hogy ha nincs rendben a magánélet, vagy ha nem kapjuk meg a pihenésre, a stresszmentes életre a megfelelő időt, akkor minden tekintetben rosszabb lesz a teljesítményünk. Hála az égnek itt ez is megvalósítható.

Vannak emlékezetes események, történetek, élmények, amik gyakran eszedbe jutnak a mindennapokban?

A céges kirándulások mindenképp, szinte mindegyik olyan volt, hogy állandóan emlegetjük őket. Gyakran konkrét szituáció hozza elő, hogy feltesszük a kérdést: „És, arra emlékszel?”. Ezek inkább vicces helyzetek, amik felidéznek bennünk egy-egy sztorit.

Hogyan tudsz kikapcsolódni a szabadidődben, mi tölt fel?

Szeretek kézműves dolgokat készíteni, de leginkább a családommal töltöm a szabadidőmet: igazán feltölt az erdő, a hegy, a vízpart, mindegy hova utazunk, csak a szabadban legyünk. A férjemmel kerékpározni is szoktunk, én pedig nemrég a jógát is kipróbáltam. A gyerekek már nagyok, 18 és 20 évesek, ezért örülünk, ha sikerül még együtt programot szerveznünk. Érzem, hogy nem sokáig lesz meg ez az idill, ezért, ha valahova együtt elmegyünk, azt igazi felüdülésként élem meg. Hihetetlen belegondolni, hogy ők „itt” születtek, ez különleges élmény számomra.

Mondhatjuk, hogy az ő életünkön át ível a karriered?

Végül is igen, pedig manapság ez már nem megszokott. Sosem dolgoztam máshol, és ha azt nézem, a klasszikus szamárlétrán végigmentem.

A jövőre nézve mit tudsz még magadnak elképzelni ezen a munkahelyen?

Azt érzem, hogy nincsenek már felfelé lépkedő terveim a karrieremmel kapcsolatban, elégedett vagyok ezzel a helyzettel. A célom, hogy amit csinálok, azt jól csináljam, ami a mi szakmánkban állandó tanulással és képzéssel jár, hiszen a folyton változó szabályok és rendeletek között kell a jó megoldásokat megtalálni.