Fontosak számára a gyógyszertárvezetői igények, igyekszik mindenkihez rugalmasan állni, csapatát szakmai és baráti hozzáállással koordinálja. A Patikapartner Kft. zalaegerszegi részlegének munka- és bérügyi csoportvezetőjével szakmaváltásról, családi iránymutatásról, csapatépítésről és a jövőről beszélgettünk. Légrádi Júlia interjúja.

Hogyan lettél a Patikapartner Kft. munkatársa?

Ez gyakorlatilag egy családi történet, mert az anyósom ösztönzött arra, hogy átképezzem magam, és munkaügyi területre menjek. Eredetileg ruhaipari technikus a végzettségem, de sajnos nem tudtam ezzel a szakmával elhelyezkedni. A férjem édesanyja, Berényi Marika már akkoriban is a cégnél dolgozott, a zalaegerszegi iroda bérügyi ügyintézője volt. Nagyon sokat mesélt otthon a munkájáról, de nem csak a szakmai részéről, hanem arról, hogy milyen jó a csapat és mennyire szeret velük dolgozni. Nagy hatással volt rám mindez, és mivel amúgy is szerettem volna eljönni az akkori állásomból, az átképzés mellett döntöttem.

Sosem hiányzott a ruhaipar?

Szerettem volna tervezni, varrni és még tovább fejlődni ezen a területen, de sajnos éppen abban az évben szűntek meg a lehetőségek a környéken, amikor végeztem. Leépítették a ruhaipari vonalat, így nem láttam értelmét ilyen irányú főiskolára menni, hiszen nem tudtam volna hol munkát vállalni. Később hobbiként volt jelen a varrás az életemben, a gyereknek sok dolgot készítettem, amikor picik voltak, ma már inkább javításokra korlátozódik ez a tevékenység időhiány miatt.

Több mint 10 éve vagy a cégnél, hogyan változott ezalatt a munkaköröd?

Bérügyintézőként kezdtem, ráadásul egyedül, mert akkor még csak egyszemélyes volt a zalaegerszegi munkaügyi „csoport”. Aztán elkezdett kialakulni ez a vidéki szál, és amikor több embert is felvettek ugyanebbe a munkakörbe, engem csoportvezetővé léptettek elő.

Mennyire nehéz helytállni ebben a szerepben, sok rajtad a felelősség?

A döntések kapcsán mindenképpen, hiszen ha olyan kérdéssel jönnek hozzám a kolléganők, amire hamar jó és használható választ kell adni, akkor nem mindegy, mit mondok, tanácsolok. Persze ha nagyobb mérvű dologról van szó, én is a feletteseimhez fordulok, hogy a lehető legjobban oldjuk meg az adott problémát.

Közeli kapcsolatban álltok a budapesti részleggel?

Jó és szoros kapcsolatunk van, napi szinten beszélünk, főleg, ha valamilyen újdonság jön be, vagy patikacsere történik. Ilyenkor oda-vissza keressük egymást, átadjuk az információkat, segítjük a másikat. Sok céget viszünk, és mindegyikkel más egy kicsit a munka, éppen ezért, ha valamelyikünk új dologba fut bele, észrevesz valamit, amivel még senki sem találkozott, akkor azt rögtön megbeszéljük, először házon belül, aztán megy a telefon, és egyeztetünk a többiekkel is. Fontos számunkra a tapasztalatcsere, és ez mindkét oldalról működik. Összetart a fővárosi és a vidéki egység, így bármivel is találjuk szembe magunkat, nem kell attól félnünk, hogy nem találunk megoldást.

Gyógyszertárakkal foglalkoztok, ezért talán más folyamatokkal álltok szembe egy átlagos céghez képest. Mennyivel nehezebb ez?

Mivel több a cég, több a vezető, akivel kapcsolatban állunk, naponta kommunikálunk, és nyilván mindegyiknek más egy picit az igénye, elvárása, ráadásul a patikák összetétele sem ugyanolyan. Vannak kisebb és nagyobb létszámú gyógyszertárak, ezek mind máshogy kezelendők, és az adott ügyintéző, kapcsolattartó is. Sokkal jobban oda kell figyelni, nem lehet egységesen vinni őket, hiszen, mindenhol vannak egyedi kérések, amit figyelembe kell vennünk a munkánk során. Csak hogy egy példát mondjak: az idősebb korosztály főleg a papíralapú ügyintézést kedveli, a fiatalok viszont a modern eszközöket, és jó, ha erre is tekintettel vagyunk. Próbálunk úgy dolgozni és segíteni, hogy az mindenkinek megfeleljen.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

Nagyon szeretek az ügyfelekkel, vagyis a patikusokkal dolgozni, de a munkám minden egyéb folyamatát élvezem, mert változatos, sosem lehet unatkozni. Mindig van valamilyen jogszabály- vagy törvénymódosítás, amit át kell tanulmányozni, majd követni, ezek feladják a leckét, ugyanakkor kihívást is jelentenek. Emellett jól érzem magam a cégnél, kellemes a munkahelyi közeg, jó a légkör, és fantasztikus a hét főből álló munkaügyi csapatunk, illetve a szintén itt dolgozó hatfős könyvelői gárda. Igyekszem kihasználni a szervezőképességem, és nemcsak a hétköznapokon, de szabadidőben is összefogni a csapatot, amit szintén szívesen töltünk együtt.

Például milyen formában?

Nemrég egy mini csapatépítő keretében elutaztunk egy hétvégére Prágába. Az egyik kolléganő találta a lehetőséget, amit átbeszéltünk, majd két nap alatt le is szerveztük és elmentünk. Rendkívül jól éreztük magunkat, és nagyon nagy összekovácsoló ereje volt az utazásnak. Ez lett az első ilyen programunk, de biztosan nem az utolsó. Azt éreztem, hogy amellett, hogy kikapcsolódtunk és élményeket gyűjtöttünk, még jobban összekovácsoltuk a csapatot, nekem pedig külön jó érzés, hogy egy ilyen kollektívát irányíthatok a mindennapokban. Ha egy kicsit nehezebb napunk van, valaki mélypontra kerül, akkor gyakran eszünkbe jut valamilyen közös élmény, amit felemlegetünk, megmosolygunk, egy-egy vidám pillanatot kiragadunk, amivel próbáljuk ösztönözni magunkat. Mindig a pozitív részét fogjuk meg a dolgoknak, és ebből nagyon szépen tudunk töltődni.

Mi az, ami a munkán kívül kikapcsol, mivel foglalkozol szívesen?

A három gyermekem mellett nem sok lehetőség jut a pihenésre, de ezt nem bánom, mert a velük töltött idő az, ami igazán kikapcsol. Amikor tehetjük, utazunk, sokat kirándulunk, biciklizünk, nagy kedvenc a társasjátékozás is. A velük való együttlét és játék fontos nekem, ez egyszerre kapcsol ki, fáraszt el és tölt fel.

Mit kívánsz magadnak a jövőre szakmailag?

Szeretnék minél tovább a Patikapartner kötelékébe tartozni, mert jól érzem magam itt, és különlegesen jó munkahelynek tartom, főleg a mai világban. Örülnék, ha a csapatommal még sokáig együtt dolgozhatnánk.