1981 óta dolgozik ugyanabban a patikában, több évtized után is lelkesen végzi a munkáját, amit ma már lányával is megoszt. A BENU Rózsa Gyógyszertár vezetőjével és szakgyógyszerészével gyerekkorról, pályaválasztásról, közös munkáról és a szakma szépségeiről beszélgettünk.

Miért lettek gyógyszerészek, mi volt igazán vonzó ebben a szakmában?

Dr. Kollár Ferenc:
Valahogy belecsöppentem ebbe a világba. A keresztanyám annak idején takarítónőként dolgozott egy váci gyógyszertárban, ahol később édesanyám is takarítónőként vállalt munkát. Gyerekként egyre gyakrabban jártam be a patikába, megismerkedtem a kollégákkal, a főnökséggel, és egy bizonyos fokig a szakmával is. Megtetszett a dolog, annyira, hogy végül magam is gyógyszerésznek mentem.

Dr. Kollár Krisztina:
Nekem erősebb indíttatásom volt, hiszen az, hogy édesapám gyógyszerész lett, rávezetett erre az útra. Amikor gyerek voltam, hasonlóan hozzá, nagyon sokat jártam be a patikába, nyári szünetekben például, és egyéb időben, amikor felügyelet alatt kellett, hogy legyek. Egyszerűen belenőttem a szakmába, de mondhatom, hogy erős elhatározás is volt, hogy ezt a pályát válasszam, és nem volt más alternatíva előttem, de nem azért, mert a szüleim ezt szerették volna, sőt, próbáltak is lebeszélni róla, ami mint látszik nem sikerült.

Hogyan került a Rózsa Patikába, egyértelmű volt, hogy eljön az idő, amikor majd egy helyen dolgozik az édesapjával?

Dr. Kollár Krisztina:
1996-ban végeztem az egyetemen, a privatizáció pont abban az időszakban zajlott. Két évet dolgoztam a Bajcsy-Zsilinszky úton egy kisebb patikában, ami nagyon érdekes, mert édesapám is ott dolgozott korábban, tehát gyakorlatilag azt is megörököltem, úgy, hogy egyébként teljesen véletlenül, ismeretlenül kerültem oda. Amikor pedig lehetett, átmentem a Rózsába.

Megosztják a gyógyszertári feladatokat?

Dr. Kollár Ferenc:
Egyelőre én vagyok az ügyvezető, a lányom pedig beltag a Bt-ben, de mindent megbeszélünk egymással, és amikor kell, megosztjuk a vezetői munkát is. Előfordul, hogy nem vagyok bent, mert általában délelőtt dolgozom csak a patikában, és ilyenkor ő intézi az ügyeket.

Dr. Kollár Krisztina:
Igen, de mindenféle olyan dolgot, amiben dönteni kell, azt az édesapám csinálja, én leginkább az irodai munkába, és a marketinges dolgokba segítek be, a vezetés javarészt még az ő területe.

Miben más a patikai munka, amióta a gyógyszertár a BENU hálózat tagja?

Dr. Kollár Krisztina:
A patikai munkánk alapvetően nem változott, jogi, gazdasági, pénzügyi, marketing segítséget kapunk a BENU-tól, ezekkel korábban kevesebbet foglalkoztunk.

Dr. Kollár Ferenc:
A vezetői feladatok változatlanok maradtak, de az például nagy előny, hogy leginkább a szakmai munkára koncentrálhatunk. Amióta a hálózathoz tartozunk, a Patikapartner Kft. munkatársai a könyvelőink. Míg az utalásokat én intézem, a számlázással ők foglalkoznak. Mindent látok, ami a könyveléssel kapcsolatos, és ez nagyon jó.

Sok a teendő a hétköznapokon egy ilyen központi helyen lévő gyógyszertárban?

Dr. Kollár Ferenc:
Változó, mert bár egy rendelő mellett vagyunk, találhatók a környéken más patikák is, nem magányosan működünk itt, de azért elmondhatjuk, hogy sokan jönnek hozzánk.

Dr. Kollár Krisztina:
Azt, hogy kik és honnét járnak hozzánk, a COVID első hulláma alatt lehetett a leginkább szűrni. A rendelőintézet minimális mértékben működött, ez pedig nekünk is nehezebb időszakot hozott, ugyanakkor egyértelműen látszódott, hogy nagyon sok beteg érkezik hozzánk onnét.

A szakrendelésről érkező betegeken kívül vannak, akik célzottan, valamilyen panasszal térnek be a patikába, megmutatják a sérüléseiket, és tanácsot kérnek?

Dr. Kollár Krisztina:
Ez általános, és mondhatom, hogy egyre gyakrabban fordul ez elő, hiszen az orvosokhoz egyre nehezebben lehet bejutni manapság.

Dr. Kollár Ferenc:
Az orvosokat sok esetben már csak telefonon lehet elérni, ezért is különösen fontos a mi munkánk itt a gyógyszertárban.

Dr. Kollár Krisztina:
Sokkal felelősségteljesebb a munkánk, mint korábban, és sokkal több megoldandó feladat is hárul ránk, de ezeket igyekszünk a lehető legjobban megoldani.

Mi az, amit a legszebbnek tartanak ebben a foglalkozásban?

Dr. Kollár Krisztina:
Vicces dolog, hogy sosem szerettem kommunikálni, gyerekként borzasztóan visszahúzódó voltam, és valójában ez a szakma segített hozzá ahhoz, hogy tudjak beszélni az emberekkel, hogy kontaktusba kerüljek velük. Azt hiszem, ezt a részét szeretem a legjobban.

Dr. Kollár Ferenc:
Ugyanezt emelném ki, annyival kiegészítve, hogy úgy érzem, az emberekkel való kapcsolat semmivel sem helyettesíthető. Nem tudnám például elképzelni magamat intézeti gyógyszertárban, vagy egy gyárban, hiányozna a mindennapjaimból az idézőjelbe tett idegeskedés, vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzak.

Dr. Kollár Krisztina:
Igen, mert az, hogy emberekkel foglalkozunk, sokféle konfliktust is hoz magával. A manuális munka, vagyis a gyógyszerkészítés visszaszorult az utóbbi időben, sokkal kevesebb magisztrális készítményt állítunk ki, emiatt talán a betegekre is több idő jut.

Dr. Kollár Ferenc:
A patikai munkában sok szépség van, de ami talán a legjobb, hogy az ember meg tud oldani problémákat, miközben nem lehet egy kaptafára húzni a napokat, mert minden nap más és más.