Még csak a harmincas évei közepén jár, de máris rengeteg szakmai tapasztalattal a háta mögött vezeti a szécsényi BENU Király Gyógyszertárat, és a hozzá tartozó három fiókpatikát. Pályaválasztásról, szakmai kihívásokról és szépségekről, munkatársakról és szabadidőről beszélgettünk a gyógyszertárvezetővel. Légrádi Júlia interjúja.

Miért lettél gyógyszerész, miért ezt a pályát választottad?

Édesapám a katasztrófavédelemnél dolgozott, az emberek mindennapi segítése így került hozzám közel. Mindig is jobban vonzottak a reál területek, eredetileg orvos szerettem volna lenni, és bár felvettek az egyetemre, mégis a gyógyszerészi vonalat választottam. Nagyon megtetszett ez a szakma, és a tanulmányok során kiderült, hogy abszolút nekem is való.

Hogyan lettél vezető gyógyszerész, milyen út vezetett a BENU Király Gyógyszertárig?

Milyen feladatokat látsz el a munkád során?

Többrétű a munka, amit végzek, de nagyon szeretem minden részét. Zökkenők persze mindig vannak, ezekből viszont sokat lehet tanulni, és én nyitott vagyok a fejlődésre. A vezetői feladatokon kívül minden mást is csinálok, expediálok, magisztrális készítményekkel foglalkozom, hiszen a szécsényi anyapatikában egyedül vagyok gyógyszerész. Visszatekintve azt mondhatom, hogy számít az az 5 évnyi idő (sőt, néha azt érzem, még kevés is), amit a személyi jog megszerzése előtt gyógyszertárban eltölt az ember, mert ez nagyon is szükséges ahhoz, hogy valakiből vezető váljon. A hétköznapokban mindig vannak új megoldandó feladatok, a mai helyzetben főleg, hiszen a járvány miatt még nehezebb a dolgunk. Szerencsére azért boldogulok, a BENU hálózat kollégáinak, és könyvelés munkatársainak segítségével könnyebben veszem az akadályokat.

Sokat számít, hogy a BENU-csoport részei vagytok?

Igen, úgy gondolom, hogy nekünk sokkal könnyebb, mint az „egyedülálló” patikáknak. Az előző két munkahelyem is ehhez a csoporthoz tartozott, így a kezdetek óta ismerem a rendszert, és nagyon meg vagyok vele elégedve. Minden területen támogatást kapok, miközben szakmailag, és a napi dolgokban önállóan dolgozhatok, kibontakozhatok, érvényesülhetek. Sok terhet vesz le a vállamról például a könyvelés, akinek a szakmai támogatása különösen fontos számomra. Nemcsak a számlák terén, de a munka- és bankügyekben, egyéb ügyintézésben is lehet rájuk számítani. Néha tényleg apróságokról van szó, sőt előfordul, hogy olyan dolgokban segítenek, ami nem is az ő feladatuk lenne – ez nekem sokat jelent. Szakmailag nagyon megbízhatóak, ha bármi kérdésem van, választ kapok, és akkor is türelmesek, ha valamit többször is megkérdezek.

Nemcsak a szécsényi patika, de három fiókgyógyszertár is hozzád tartozik. Hogyan tudod mindezt egy személyben menedzselni?

A fiókok Bercelen, Nógrádkövesden és Nógrádsápon rövidebb nyitva tartású, kisebb patikák, kevesebb betegforgalommal. Mindegyikben aktívan tevékenykedem, ami ad egyfajta változatosságot a hétköznapoknak. A fiókokban megszokott a betegkör, jobban ismerem a betérőket, ettől függetlenül izgalmas az élet, saját varázsuk, és hangulatuk van ezeknek a kis patikáknak.

Hogyan tudsz koordinálni ennyi embert? Biztosan mindegyik patikának külön élete, szokásrendszere, és állománya van.  

Fiatalon lettél vezető, ezt hogyan élted meg?

Időm nem nagyon volt megélni, de akkoriban gyakran eszembe jutott, hogy én vagyok a legfiatalabb a csapatban. Szerencsére ezzel együtt, vagy épp ennek ellenére számítottak rám, bíztak bennem a munkatársak, ami nagyon jól esett, így hamar kialakult minden. Örülök, hogy helyt tudtam állni, és szerencsém volt, hogy amikor odakerültem, mindenki támogatott. 

Gyakran fordulnak hozzád konkrét panaszokkal a betegek?

Egyre többször, érződik, hogy az orvosok létszáma kezd megfogyatkozni a megyében, és hiába vannak szakrendelések helyben, nagyon sok beteg csak sokára kap időpontot. Van, amikor olyan panaszokkal jönnek be, amit azonnal meg kellene nézetni, igyekszem is orvoshoz irányítani őket mihamarabb, de ez egyre nehezebb.

Mi az, amit a legszebbnek, legjobbnak tartasz a munkádban?

Leginkább azt, amikor visszajönnek, és megköszönik a betegek, hogy segítettünk – ez nagyon jó érzés. Szeretek segíteni, ahol csak tudok. Elégedetté tesz, hogy a kolléganőimmel jó a viszonyom, nálunk mindenki önzetlen a másikkal, és ezt kifejezetten szeretem, érzelmi töltetet ad, amiből lehet meríteni. Ezen kívül tetszik, hogy kisterenyei lakosként bekerültem Szécsény kicsit zárt világába, ahova be tudtam illeszkedni, benne létezem a kisvárosi hangulatban, miközben a környező településeket is látogatom. Nem lehet egy ilyen munka mellett unatkozni, és bár az élet gyakran felülírja a terveket, szakmai és emberi oldalról is, nem élem meg bosszúságként a hirtelen jövő kihívásokat. 

Mivel töltöd a szabadidőd, mi köt le a patikai teendőkön kívül?