Két motivált és lelkes huszonéves, akik egyetemi éveikben a munka világába is szerettek volna belekóstolni, a rájuk bízott feladatokat pedig nyitottan, felelősségteljesen és szívvel-lélekkel végzik. Nikivel és Julcsival a tanulás és munka kihívásairól, személyiségbeli változásokról, a hétköznapok menedzseléséről és jövőbeli tervekről beszélgettünk. Légrádi Júlia interjúja.

Az édesanyád Kuklisné Bors Katalin ügyvezető, emiatt mennyire volt egyértelmű, hogy ezen a helyen próbálod ki magad?

Julcsi: Alapvetően sok helyen diákmunkáskodtam már, többféle állást is kipróbáltam, aztán egyszer csak anya mondta, hogy tudnék ide is jönni, mindig jól jön a plusz munkaerő, és az iskola mellett ideális lehet, mert diákként rugalmasan dolgozhatok. Minden szempontból kézenfekvő volt ez a döntés, ráadásul régen is gyakran bejártam, kisebb feladatokat vállaltam, ha kellett, nem volt furcsa a közeg, és az sem, hogy néha anyának is besegítek.

Niki, te hogyan kerültél a Patikapartner Kft.-hez, és vannak itt esetleg további terveid is?

Niki: Nekem Mirtill, aki szintén diákmunkán van itt szólt, hogy van lehetőség a cégnél, és amúgy is a szakirányomnak megfelelő munkát kerestem, szóval gyorsan lecsaptam a dologra. Hamarosan végzem az egyetemen, szeptembertől pedig gyakorlati keretek között megkezdődik a betanításom, és amint kézhez kapom a diplomát, ami várhatóan januárban történik meg, már rendes mérlegképes könyvelő munkatárs leszek a Patikapartnernél.

Mit ad ez a munka nektek?

Julcsi: Nagyon jó, hogy ismerem és tudom kezelni például az SAP-t, ez a tudás sose veszik majd el, és az is fontos, hogy megtapasztaltam, milyen napi 8 órában irodai munkát végezni, ami a jövőben biztosan hasznomra lesz. Időnként marketinges tevékenységekben is közre tudok működni, ami külön érdekes. Ez az egész jól fog mutatni az önéletrajzomban is, azt hiszem. Emellett rendszerezettséget tanultam, és mindez sokat tesz hozzá ahhoz, hogy az időmet még jobban tudjam beosztani, megoldjam a sulit, a munkát, az edzést, és mindenre másra is legyen időm. Jó érzés, hogy meg tudom csinálni a feladatokat, és hogy bíznak bennem.

Niki: Ezzel teljesen egyetértek, nekem is hasonlókat ad. Korábban csapatban sportoltam, emiatt nagyon jól tudok és szeretek is másokkal együtt dolgozni, ezért kifejezetten fontosnak élem meg, amikor egymást segítjük. Ekkora önállóságot viszont eddig nem kaptam sehonnét, és sokat fejlődtem abban, hogy egyénileg is tudjak teljesíteni. A visszajelzések alapján határozottabb és talpraesettebb vagyok, mint a kezdetekkor, jobban megtalálom egyedül a megoldást, és ez szerintem is így van. Nagy dolog, hogy önálló feladatokat kaptam, ugyanazt tudom mondani: jó érzés, hogy bíznak bennem.

Mennyit számít a tanulmányaidban, hogy már most egy könyvelőirodában dolgozol?

Niki: Amikor elkezdtem itt dolgozni, akkor még az egyetemen a gimnázium alatt felszedett tudásomból éltem, de amikor jöttek az egyre komplexebb dolgok, ez már nem volt elég. Sokat számít ez a közeg, rengeteg ismeretet kaptam az elmúlt években, komolyan segítettek a munkatársak, és olyan dolgokat is megmutattak, elmagyaráztak, amikkel máshol nem találkozhattam volna. Ezek miatt sokkal könnyebben vettem az egyetemi akadályokat.

Mennyire nehéz a tanulás mellett a munkában is helytállnotok?

Julcsi: Stresszes tud lenni a kettő együtt a hónap bizonyos részeiben, és persze a vizsgák idején, ezért valamennyi szervezést és tudatosságot is igényel ez az egész. Például van, hogy amikor havi zárás idején nagyon sok az anyag, hazaviszem egy részét, és amikor csak délre kell mennem az egyetemre, előtte megcsinálom a munkát. Máskor más időpontokban fejezek be dolgokat, hogy ne tornyosuljon fel a munka. Viszonylag szabadon és rugalmasan kezelhetem a munkahelyi teendőimet, és ez jó dolog.

Niki: A legnehezebb, hogy általában egybeesik a zh- és vizsgaidőszak a havi zárással, ilyenkor mindkét területen erősen helyt kell állni. Ebben az időszakban igyekszem előre dolgozni, és jelzem a könyvelőknek is, ha például zh-hetem van, hogy egyrészt, amint lehet, küldjék az anyagokat, másrészt legyenek egy picit türelmesek velem és a munkámmal szemben. Szerencsére megértik, hogy még tanulok, és nekem egyelőre ez az első, habár van, amikor órán csörög a telefonom valamilyen munkaügyben, de ezen csak mosolygok. Egyébként szerintem is rugalmas az itteni lét, heti egy napot vagyok az irodában, ezen kívül otthonról dolgozom. Ez a lehetőség jól jön, össze tudom hangolni a nem éppen ideális órarendemmel a munkát.

Úgy tűnik, stresszkezelés tekintetében is sokat tanultok, fejlődtök.

Julcsi:Abban nagyon, és abban is, hogy valamilyen szinten engedjük el a dolgokat, hogy ne akarjunk mindent görcsösen megcsinálni, nem történik semmi, ha nem könyveljük le adott napon az összes asztalunkon levő számlát, másnapra is lehet hagyni belőle.

Niki: Rugalmasnak kell lenni, és szerencsére még nekünk is van segítségünk: a többi diákra nagyon számíthatunk, hogy például ne ússzunk el a vizsgák idején, és az eredményeinket is tudjuk tartani. Vannak időszakok, amiket közösen kell megterveznünk, ilyen a nyár például, amikor összehangoljuk a szabadságainkat. Ha valaki pihenni megy, helyettesítjük, miközben a saját munkánkkal is haladunk. Összetartunk és számíthatunk egymásra.

Szerettek itt dolgozni, milyennek élitek meg a légkört?

Niki: Nagyon jó itt, kedves a környezet, mindenki segítőkész, és az iskolai kérdésektől kezdve a munkahelyi feladatokig mindenben támogatnak minket.

Julcsi: Ez tényleg így van, az egész légkör különleges, mindenki aranyos, barátságos, segítőkész.

Van időtök pihenni és kikapcsolódni ennyi minden mellett?

Niki:Hétköznap elvégzek mindent, amit kell, maximum szombat délelőtt foglalkozom még picit munkával, de a hétvége többi része pihenés, a családommal, a párommal vagyok, kirándulunk, kikapcsolódunk. Sikerül ilyenkor feltöltődnöm, úgy érzem.

Julcsi:Hétvégén én is próbálok a pihenésre koncentrálni, esetleg tanulásra fordítok időt, ha kell.

Milyen távlati terveitek vannak akár szakmailag, akár magánéletileg?

Julcsi:Nekem a mesterszak elvégzése a nagy cél, amit lehetőleg külföldön szeretnék megcsinálni. Jó lenne bekerülni itthon egy multinacionális céghez szakmai gyakorlatra, és ott maradni hosszú távon, úgy, hogy rajtuk keresztül kijutok valamilyen európai országba és ott teljesítem a mestert. Hasonló tervei vannak a páromnak is, úgyhogy ez egy közös elképzelés. Szeretnék pár évet külföldön élni, de letelepedni valószínűleg belföldön fogok. A közeljövőben pedig néhány utazás van kilátásban, majd szeptemberben befejezem a Patikapartneres diákmunkát.

Niki: A szakirányomból már évek óta nincs mesterképzés, mert annyira alacsony rá a jelentkezés, de az egyetem után tervben van még az adótanácsadói képesítés megszerzése, amit itt is szorgalmaznak, ráadásul sok tárgy azonos lesz, így a képzési időt lefelezhetem, és a munka mellett könnyebb lesz a tanulás. Érdekel még az adózás miatt a munkaügyi rész is, a HR területe, sok átfedés van a kettő között, ebbe is belekóstolnék majd. Fő magánéleti vágyaim pedig, hogy függetlenedni tudjak a szüleimtől, különköltözzünk a párommal és megszervezzük az esküvőnket.